Az egyetlen nálunk költő bagolyfaj, amely vonuló. A telet Afrikában tölti. Hazánkba április második felében érkezik vissza, és szeptember elejére az állomány döntő többsége már el is vonul. Költési időben tápláléka rovarokból áll. Tollazata a fa kérgéhez hasonló, ezért jól el tud rejtőzni a fák lombkoronájában. Éjjel aktív. Tollfüleit nyugalmi állapotban lelapítja. Mivel a rovarok száma erősen befolyásolja a költési sikert és a fészekalj nagyságát, ezért a növényvédő szerek csökkentésével, valamint mesterséges költőodúk kihelyezésével növelhetjük az állományt. A fészekalj nagysága 3-6 tojásból áll, melyeken csak a tojó kotlik. A sűrű, zárt, nagy kiterjedésű erdőket elkerüli. Az alföldi, dombsági mozaikos területek fészkelője. Évente egyszer költ, de az első fészekalj elpusztulása esetén pótköltésbe kezdhet. Hazánkban a felhagyott gyümölcsösökben, szőlőben, telepített fenyvesekben költ. Odúlakó faj, előszeretettel foglalja el a szalakótáknak kihelyezett „D” típusú odúkat.

Az északi sarkvidéken előforduló, nagytermetű cirkumpoláris elterjedésű bagolyfaj. A Magyarországra is eljutó példányok valószínűleg fiatal kóborlók, vagy az északi területek táplálékszegény időszakában délebbre kényszerülő madarak. Főleg lemmingekkel táplálkozik, de madarakat, kétéltűeket, halakat, rovarokat és a rákokat is elfogyaszt. A nyílt tundrán költ, ahol a felszín mozaikos, sziklákkal, zuzmókkal, mohákkal, mocsarakkal tarkított. Költésbe későn, májusban, júniusban kezd. A hóbaglyok párválasztása nem egész életre szól, és gyakori a bigámia is. Fészket nem épít, tojásait a maga kaparta talajmélyedésbe rakja, rendszerint egy kiálló magaslat vagy domb tetején. A lerakott tojások száma elsősorban a táplálékmennyiség függvénye, átlagosan 4-9, de a lemmingek gradációja esetén akár 11-14 tojást is rakhat. Csak a tojó kotlik, a hím a táplálékot hordja, de csak a tojó etet. A fiókák fészekhagyók, azaz a röpképességüknél jóval korábban elmásznak a fészekből, de repülni csak hetekkel később lesznek képesek.

Gyakori bagolyfajunk, főleg az alföldi tanyasi és mezőgazdasági területeken. Speciális mesterséges odúk kihelyezésével segíthetjük állományának növekedését. Részben nappal is aktív, ezért gyakrabban látni, mint a többi bagolyfajt. Röpte hullámzó, harkályszerű. Ha megzavarják, izgalmában le-fel billegeti magát. Főleg kisemlősöket és énekesmadarakat fogyaszt, de kisebb hüllőket, kétéltűeket és rovarokat is elkap. Leggyakrabban az alföldi tanyás térségekben kerülhet szem elé, ahol padlásokon, állattartó épületek tetőterében költ. A zárt erdőket elkerüli. A mezőgazdaság átalakulása, a tanyák csökkenése, az állattartás visszaszorulása miatt élőhelye szűkül. Élőhelyéből adódik, hogy kedveli az ember alkotta vidéki környezetet. Évente egyszer költ, de annak sikertelensége esetén pótköltésbe kezdhet. Általában 3-5 tojást rak, fészket nem épít. A hím csak a táplálék megszerzésében segíti a tojót a költés során.

Közepes nagyságú. Tollfülei nincsenek. Két színváltozata fordul elő, a szürke, amely gyakoribb, valamint a vöröses. Éjjel aktív. Írisze sötét színű. Jellegzetes, kísérteties huhogó hangját sötétedés után hallatja. Tápláléka igen változatos. A kisemlősök közül elsősorban erdei egeret és erdei pockot fogyaszt, de más pockokat, cickányokat, peléket, madarakat is szívesen elejt. Rendszerint odúban költ, de tornyokban, padlásokon és gallyfészkekben is előfordulhat fészkelése. Elegyes erdőkben, parkokban, temetőkben, ártéri ligeterdőkben él, ahol megfelelő méretű odvas fát talál költőhelyül. Elfoglalja a mesterséges költőládákat is, mellyel segíthetjük a megtelepedését és állományának növelését. Évente egy alkalommal költ, de annak meghiúsulása esetén pótköltésbe kezdhet. A fészekalj nagysága 3-5 tojásból áll, melyeken a tojó kotlik, a hím a táplálékot hordja.

Az erdei fülesbagoly közeli rokona, attól azonban sárga szemei és rövidebb tollfülei megkülönböztetik. Nappal is aktív madár. Kedvenc tápláléka a mezei pocok, melyet az egyéb rágcsálók követnek, valamint igen kis számban madarak és rovarok. Hazai állományára biztos adat nincs, mindössze néhány tíz pár fészkelhet évente. Egyes keményebb teleken sok madár érkezik telelni hazánkba, akár több tucat példány is összeverődik turjánosokban, és sásos mocsárréteken. Ritkábban településeken is találkozhatunk erdei fülesbaglyok között nappalozó példányokkal. Tojásait a talajra rakja. Elsősorban a keleti országrész sásos zsombékosaiban, és mocsárrétjein találkozhatunk vele. Alkalmi fészkelő faj, kisszámú költőállománya évről-évre változik. Inváziós években nagy számban telepszik meg költeni a magassásos, zsombékos vizes élőhelyeken. Költőhelyül a nedves, vagy rövid ideig vízzel borított területeket választja. Rendszerint évente egyszer költ. Egyetlen fészeképítő bagolyfajunk. A fűszálakból álló fészket a talajra építi. Általában 5-6 tojást rak, de táplálékdús időszakban a fészekalj akár meg is háromszorozódhat. Csak a tojó kotlik, viszont mindkét szülő eteti a fiókákat. A nálunk fészkelők költési sikerét a kaszálások veszélyeztethetik, ezért fontos a fészek környezetének védelme.

A legnagyobb termetű bagolyfaj. Hazai állománya jelenleg növekszik, néhány évtizeddel ezelőtt alig volt néhány ismert költőpár, s több, korábban ismert klasszikus költőhelyéről is eltűnt. Mára legtöbb régi költőhelyén ismét megjelent. Tápláléka nagyon sokrétű, de az emlősök közül mára a vándorpatkány vált leggyakoribb zsákmányállatává. A korábban gyakori mezei hörcsög és annak zsákmányolása, napjainkra a negyedére esett vissza. Madárfajok tekintetében a vadászterületén fellelhető fajok récenagyságig szerepelnek. A hazai bagolyfajok mindegyikét zsákmányolja. Legjelentősebb veszélyeztető tényezők az autóval való ütközés, az áramütés és a szögesdróton való fennakadása. Változatos költőhelyeket használ, de leggyakrabban működő vagy felhagyott kőbányákban, sziklafalakon, ritkábban ragadozó madarak és fekete gólya elhagyott fészkében költ. Évente egy fészekaljat nevel, melyek 1-4 fiókából állnak. Territoriális madár, éjjel magas fák csúcsán vagy kiemelkedő pontokon erőteljes huhogással jelzi a területét. Az idős párok meglehetősen területhűek, egész évben a fészkelőhely közelében maradnak, a fiatal egyedek kóborolnak.

Nagytermetű bagolyfaj, mely egyre erősödő állományú faj hazánkban. Tollfülei nincsenek. Éjjeli aktivitású. Írisze sötét színű. Az uráli bagoly erősen védelmezi a fiókáit, ilyenkor még az embert is megtámadhatja. Főként kisemlősökkel táplálkozik, de elfogyasztja a madarakat, kétéltűeket és a nagyobb rovarokat is. Odúban költ. A zárt, öreg erdőket kedveli. Elfoglalja a ragadozó madarak gallyfészkeit, valamint kettétört odvas fák üregében költ természetes körülmények között. Nagyméretű odúk kihelyezésével segíthetjük a megtelepedését. Évente egy fészekaljat nevel, amely általában 3-4 tojásból áll. Kizárólag a tojó kotlik a tojásokon. A fiókák fészekhagyók, tehát még jóval röpképességük előtt elhagyják a fészket, és a közeli fákon üldögélnek.

Gyöngybagoly (Tyto alba) Főleg pockokkal, cickányokkal, egerekkel táplálkozik, ezért a fészekalj nagysága nagymértékben függ a mezei pocok állományától, de apróbb énekesmadarakat is elejt. Két alfaja fordul elő hazánkban. A sárgás, narancssárgás mellű alfaj elterjedtebb, míg a fehér mellű alfaj igen ritka, leginkább Dél-Dunántúlon fordul elő, a két alfaj kereszteződései is megfigyelhetők. Szív alakú arcfátyláról könnyen felismerhető. Írisze sötét. Európai állománya csökken, melynek oka elsősorban a tanyasi, extenzív mezőgazdálkodás csökkenése, valamint a külterjes állattartás csökkenése. Jelentős veszélyező tényező a faj számára az utakon történő elütés, a másodlagos mérgezés és a nyestek predációja. Templomtornyok, padlások, állattartó telepek, magtárak rejtett életű madara. Leginkább a nyílt mezőgazdasági területeket kedveli, ezáltal kötődik az emberi jelenléthez. A zárt erdőket, valamint a 3000 méter tengerszint feletti magasságot elkerüli. Elfoglalja a mesterséges költőládákat is, de gyakran költ elhagyott épületek padlásterében, templomtornyokban. Táplálékban gazdag időszakban hamarabb kezdi meg költését, ilyenkor előfordul másodköltése is. A fészekalj általában 4-9 tojásból áll, melyeken rendszerint a tojó kotlik, a hím pedig a táplálékszerzésben segít.